Rólam

..hogy ki is vagyok én?

Erre nehéz választ adni.

Talán az a legjellemzőbb tulajdonságom, hogy folyamatosan változom.

Mindig találok az életemben olyan lehetőségeket, amelyek a tanulás útjára visznek, újra és újra. Így megvan a lehetőségem a folyamatos fejlődésre és tapasztalatok gyűjtésére.

Az életem jelentős részét az alkotás jellemzi, amit ma már csak teremtésnek hívok.

Gyermekkoromban a nagymamáim sok mindenre megtanítottak, amit ma már hagyományőrzésnek hívunk. Subáztam, kötöttem, horgoltam, hímeztem, keresztszemes mintákat és gobleint készítettem, sőt "csutkababám" is volt.

A nagyik türelme megfizethetetlen volt. Milliónál többször bontották ki az elrontott szálakat, félrekötött csomókat. Soha, de soha nem adták fel. Ez az, amit tőlük megtanultam az életben!

Nincs lehetettlen! Csináld és hidd el, hogy sikerülni fog!

Édesapám keramikus volt, de sajnos a tudását nem adhatta át nekem, mert nem ismertük egymást. Elég korán megtapasztaltam, hogy vannak dolgok, amiket nem irányíthatok, de a hozzáállásomon tudok változtatni és megtehetem, hogy elfogadok olyan szituációkat, helyzeteket, amelyekkel nincs más dolgom. Csak az elfogadásuk.

Álltalános iskolában jöttek a klubfoglalkozások. Gyöngyfűzés, égető klub, kémia szakkör stb… Minden érdekelt. Minden, ahol alkotni lehetett. Teremteni valami láthatót, megfoghatót.

20 évesen kreatív énemet a műkörmözés során kamatoztattam.

21-22 éves koromban a Balatonnál találkoztam először az üvegfestéssel. Azonnal szerelem lett és máig megmaradt.

A fények játéka az üvegen, a ragyogó üvegfelület hatása számomra lenyűgöző. Ahogy a Nap átragyog a festett üvegeken, egyszerűen fantasztikus.

Belekóstoltam az ólomüvegezés és Tiffany technikákba is. Számomra – az íróasztalnál ülök és kutyulom a színeket – tökéletes megnyugvást hozott az életembe. Ahogy minden olyan kreatív technika, amit kipróbáltam.

2015 -ben férjemmel és két kisebbik gyermekemmel Németországba költöztünk.

Akkor még nem tudtam, hogy a gondolataim, vágyaim, céljaim milyen nagy hatással lesznek az életemre.

2018-ban a férjem és én külön lelki utakra léptünk. Bár a házaságunk és a családunk megőrizte a boldogság látszatát még egy darabig, de szerintem ez volt számomra a fordulópont.

Magánlakásokat takarítottam, dolgoztam egy ruhaboltban, műkörmöztem otthon, majd egy saját üzletben foglalkoztam a gyerekekkel, festettem és piszkosul egyedül voltam. Mindig és mindenben.

Elkezdtem komolyabban foglalkozni a gondolataimmal, lehetőségeimmel.

Már nemcsak regényeket olvastam és szerelmes filmeket néztem sóvárogva, hanem olyan könyveket kerestem, ami a lehetőségekről, tudatosságról, lelki fejlődésről szólnak.

Újra elkezdtem naplót írni és egyre több tervem lett.

2020 februárjában, a férjem és én úgy döntöttünk, hogy külön folytattuk az utunkat fizikálisan is. Eltelt 3 hónap és megszülettek a "Hobbym az üvegfestés" tanfolyam csomagok nyomtatott formában, majd októberben az "Üvegfestő iskola" online oldala.

Itt éreztem előszőr, hogy a helyemen vagyok. Ez az, ami az enyém!

Persze az élet dobott egy fricskát és újra levizsgáztatott "házaséletből", ám gyorsan kiderült, hogy a közös jövőt nem nekünk tervezték.

Minden, amit addig "tanultam" kipróbáltam és megvalósítottam, de egy pillanat alatt látszott összedőlni. Nemcsak a hitemet veszítettem el, hanem önmagamat is.

Minden létező és fellelhető technikát kipróbáltam, hogy kijussak a pokolból. Nem volt nagy vágyam. Elég lett volna, ha már azt érzem, hogy a padlón fekszem, de nem alatta valahol a mélyben. Magamra zúdítottam minden olyan könyvet és videót, ami a tudatosságról, az új világba vezető útról, az elfogadásról, a mindenki jó és szép szemléletről.

Amit elértem, hogy senkinek, semminek és hullafáradtan éreztem magam.

Egy nulla nőnek, embernek, akinek soha nem sikerül semmi.

Hát jöjjön, aminek jönnie kell – maradok a pokol fenekén?!

Ám mégsem! Nem tudom megmondani, hogy honnan jött az erő, ki emelt fel, mi történt, de minden, amit az évek alatt megtapasztalhattam, amit elolvastam, meghallgattam, megnéztem; mindenki, akit az alkotáson keresztül ismertem meg, egyszer csak ott volt a lelkemben, a fejemben, a szívemben, vagyis mellettem.

Hihetettlen gyorsasággal rendeződött minden az életemben. Ez a gyorsaság hetekben volt mérhető. Elveszettnek hitt személyek és helyek ott voltak egy karnyújtásnyira.

Nem volt időm "nyafogni", csak menni és tenni. Megszűntek a gondolatok. Villanások voltak. Valami bevillant, majd eltűnt, de pár napra rá ott volt előttem. Függetlenül, hogy személy, esemény, pénz, tárgy volt.

Minden van!

2022 év végén fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy többet szeretnék adni azoknak, akik még csak az út elején járnak, akik most fedezik fel önmagukat.

Szeretném, hogy ne a pokol bugyrából kelljen felkapaszkodni, hanem mindenki tudatosan kerülje el és vegye észre, ha nem működik az élete úgy, ahogy szeretné.

Számomra, ha nem lett volna a kreativitás és a tudatosság megannyi eszköze, technikája együtt, lehetettlen lett volna kimásznom abból a lelki gödörből, ahová hagytam magam bepakolni.

Hiszem, hogy a kézzel fogható alkotás ötvözve a tudatossággal olyan érzéseket, tapasztalatokat, lehetőségeket tud megmutatni, ami egy másik valóságot, egy harmonikus valóságot tud teremteni, amitől megváltozik az élet!

Tudom, hogy egyedül nehéz és nincs rálátásunk minden módszerre, taktikára, amikor éppen a poklot járjuk, de van lehetőségünk alkotni. Van lehetőségünk napi 1 %-ot tenni magunkért és szép lassan felépíteni egy új valóságot.

És…, – mi lehet még ennél is jobb?

2023 ban elvégeztem az Okleveles Rajzvizsgálati szakértő kurzust majd a Lovas Coaching alapjai képzést.

Mindkét tanfolyam remek lehetőség, hogy az általam megalapított Üvegfestő Iskola alkotói rendszerébe felhasználjam a tanultakat.