Vabagold Galéria

...az ötlet amit nem tudom hogyan teremtettem, teremtettünk... nem tudom hány ember gondolata, vágya kellett hozzá, hogy megvalósuljon. Nem tudom, az Univerzum, a Teremtő, hogy figyelhet ránk ennyire, hogy hónapok alatt mindent megadott. - Persze lehet ez csak nekünk tűnik hónapoknak...ő már régebb óta ismeri a titkos vágyainkat:)...nem sok mindent tudok, de azt igen, hogy hálás vagyok! Átölelem az egész világot és mindenkinek köszönöm, hogy itt lehetek hálás:)

A gondolat amit érzékeltem, hogy szeretnék egy "saját" kiállítást egy üvegfestő társam miatt fogalmazódott meg bennem. Az utóbbi években az Üvegfestő Iskola minden pillanatomban a közösséggel volt elfoglalva.  Megalapítottam, megosztottam benne a tapasztalataimat, videókat vettem fel, kiállításokat szerveztem, de valahogy mégis az volt a legjobb mikor ott voltunk együtt egy kiállításon és ragyogott mindenki szeme. Mikor láttam a büszkeséget az arcokon, hogy megcsináltam, megcsináltuk. 

Ellenben most megfogalmazódott a vágy, hogy kicsit én legyek. Az én belsőm tudja megmutatni magát. Amiről tudom folyamatosan változik és ez csak egy pillanat, de talán most letehetem itt a lábnyomom és egy kicsit itt marad:)

A véletlenek soha nem véletlenek...minden kapcsolat, találkozás eltervezett, de a szabad akarat dönti el mit kezdünk vele. A találkozások a sorsfordító pillanatok...mikor csak a szívünk vezet és elengedjük a félelmet és belépünk a lesz ami lesz világba. 

Barcza Zoltánnak küldött első Messenger levelem- Köszi Cukki bácsi a Messengerért- az Árkádok alatti helyiség bérlési lehetőségéről a meglátjuk mi lesz kategóriába esett. 

Fura volt a válsz ami a helyiség hasznosításával kapcsolatos kérdéseket intézte felém. Hmmmm...kivenném, csinálnám, ne álljon ott üresen...nem mindegy mi lesz ott? - csajos ki ha én nem stílusom és egom előkocogott a mélyből:) ... Megkértem távozzon és tudatoson válaszoltam, leírva a terveimet. 

Az eredmény a jelen.  Olyan gyorsan alakultak az események, kaptam, kaptunk egyenes utat, hogy csak pilláztunk. Andi, Zoli és én ott álltunk az üzlet közepén és öntöttük egymásra az ötleteinket.  

Vajon mennyi munka kellett a Teremtőnek, hogy megtaláljon és egymás felé tereljen minket? Andinak a teljes munka váltás, nekem a hazaköltözés, Zolinak az elfogadni két szuperintenzív nő ötleteit amik kapcsolódnak az övéhez...elméletben:)) HihiHi

Az, hogy pár nap alatt megterveztük, berendeztük, belaktuk a teljesen üres kis Galériát még most is hihetettlennek tűnik.  Teremtettünk. Három egymástól teljesen eltérő energia mégis egy helyen, egy ponton, egy időben szuperjó helyen volt. Szuperjó helyen van. 

Mi lesz még? Mik a tervek? ...programok. Közösségépítő, legyünk együtt, alkossunk, tanítsunk, törődjünk egymással, barátkozzunk, élvezzük a jelent programok. 

Kiállítások, helyi művészek, alkotók bemutatása. Élmények amik színesebbé teszik az életet, barátságosabbá a világot és a hétköznapokat. 

Még sok mindent mi sem tudunk...tervezgetünk és minden tervünket megvalósítjuk és kipróbáljuk...meglátjuk merre kanyarodik az út ami előttünk áll. 

Egy biztos. Ráléptünk és megtettük az első lépéseket. Közösen...remélem Te is megadod a lehetőséget, hogy kipróbálod milyen velünk kirándulni egy kicsit:)

Köszönöm szépen: Goldschmied Andrea, Barcza Zoltán, Magyar Rita, Hettyei Mariann, Oszkai Réka

Követhetsz minket a facebookon: