Anya! - Te most olyan boldog vagy..

Tegnap este "bandáztunk" a fiammal. Kihúztuk a nappaliban a kanappét, megágyaztunk, bekucorodtunk a takarók alá. Filmet néztünk, jégkrémet ettünk. - Vettem ma 1 euróért egy ablakdíszt. El volt törve az üvege és ha én nem veszem meg csak kidobják. Megragasztottam az üveget és az ablakba került. – Miközben néztük a filmet a szoba bal oldalán csak lengedezett az új szerzemény. Néha oda sandítottunk.

• Anya! Te most olyan boldog vagy – mondta Marci
• Igen! De Te honnan tudod?
• Látszik rajtad.
• Hogy látszik a boldogság?
• Nem rohansz sehova, mindig ráérsz és nyugodt vagy és nevetsz.

Elgondolkoztam. Valóban…igaza volt. Olyan egyszerűen megfogalmazta a boldogságot a 9 éves rálátásával a mindennapokra.

Minden olyan nyugodt és puha körülöttünk. Ráérek az életre. Eltűnt a "mókuskerék" mindennapok.

Néztem a szobát, a fényeket és már majdnem megszólaltam, de Marci megelőzött:

• Úgy szeretek itt lakni.
• Én is szeretek.

Azt hiszem a fiam megérezte milyen a boldogság...én azt éreztem. 

Azt a fajta boldogságot, amit, ha megtapasztalsz tudod, hogy a tiéd és soha nem megy el. Marad. Megmutatta magát. Kinyílt. Onnan belőled a szíved közepéből. 

Csak nézel ki a fejedből, mosolyogsz a mindenségbe a mindenségre és eggyé válsz a fényekkel, porszemekkel, falakkal, sötétséggel….mindennel. És ekkor a filmben elhangzott egy mondat…"A turista megszökik az élettől, az utazó megtapasztalja" 

Akkor este abban a pillanatban megértettem. Túristából utazó lettem. 

Nem tudom mikor és hogyan történt. Leírtam a mondatot és elküldtem egy barátomnak. Úgy aludtam el, hogy lebegtem. Mintha egy áramlat repített volna magával….reggelig. Reggel egy válaszüzenet érkezett : " Nem lép ki az ajtón és világot megismer, nem néz ki az ablakon és égi utat megismer, mennél messzebb megy, annál kevesebbet ismer, ezért a bölcs nem jár hanem megismer, nem néz hanem megnevez, nem cselekszik hanem végbevisz… -Lao-Ce TAO TE KING, Az Út és Erény könyve-